2009. február 20. – 21 óra
Csarnok
Az előadás után az alkotók és Krámer György moderátor közönségtalálkozóra várják az érdeklődőket!
"Az első szóló címe Thank you. Hosszú, kék lepelbe burkolt test közelít lassan, de biztosan a színpad hátsó széle felől, szőke, kócos parókában, bizonytalanságban hagyva a nézőt, hogy melyik a test hátulja, és melyik az eleje. Idáig akár egy butótánc-paródia is lehetne. A lény a színpad közepére, egy széknek támasztott gitárhoz érkezik, megrázza magát, felfedi arcát, és belecsap a laza húrokba, majd rángatózni kezd, mint egy túlhajszolt sztár a koncert végén, az ideg-összeroppanás szélén. Utána szuperköszöneteket mond segítőinek, majd hosszú hajának és lábainak is. Később a hálaadás Guinness-rekordját felállító alak interjúhelyzetet imitál, amelyben elmeséli egy szomorú kapcsolata történetét – természetesen bulvárstílusban. Iszonyúan vicces, de ugyanakkor – ahogy a tüstént-sztárok jelensége általában – végtelenül szánalmas is. Ladányi új szerepe egyben színészi jutalomjáték. A szóló felénél újabb transzfiguráció következik: másik parókát húz (egy göndör feketét), amelyből undorító, hajfestékszerű lé folyik, közben, mint valami mániás álbölcsész, Csajkovszkij életéről mesél. Mindezt olyan megjátszott áhítattal műveli, hogy a mester nevének puszta említésére görcsbe rándul a teste. Aztán előadja egy állítólag eredeti művét, az „Oh, Susanna, Oh don’t you cry for me…" kezdetű dalt. Ez természetesen nem az orosz zeneszerző, hanem Stephen Foster szerzeménye, egy gagyi örökzöld, de erre már a halott bálvány is megfordul a sírjában: mennydörgő hangon közli, hogy nem ő az elkövető. Ám a rajongó addigra már sárba döngölte magát." Részlet Szilágyi Sisso Szilvia írásából.
Alice B.: "Acélosan törékeny, gyerektestű démon. Kora nincs, csak a tekintete nem fiatal. Naiv és kiégett, egyszer olyan, mint egy eltévedt angyal, másszor, mint szenvedély rángatta húscsomó. Kísértővé válik egyetlen tűsarkútól, bármikor kész a szerelemre és halálra egyaránt. Vérbeli tragikus hősnő, életveszélyes mutatványokkal. Valaki, aki miatt a dupla vagy semmi gyerekes, megalkuvásmentes dacossága hirtelen értelmet kap, és egyedül lehetséges életstratégiaként áll elő." (Tóth Ágnes Veronika)
Ladányi Andrea Alice B. című szólóelőadását a világhírű finn koreográfus, Jorma Uotinen, a Kuopio Táncfesztivál igazgatója állította színpadra.
A Golden duett: "A talpig aranyba bújtatott, szédelgő, korai nyolcvanas évekből szalajtott kabaré-, illetve show-figurákat meglátva konstatáljuk, hogy az est tartogat még meglepetéseket. De a két, egymással bénázó férfi tragikomikus jeleneteinek sora nem áll össze egységgé. Mire kitalálják, miről szóljon a kettős, már a tapsrendért sóvárgunk, de hiába – csak a legutóbb halottként távozott Kovács Lehel tér vissza, és hajol meg újra és újra gépiesen. Ezen nevetünk egy darabig, aztán kiszivárgunk. Egy estére közönségpukkasztásból Lágymányostól Los Angelesig ennyi mindenhol elég." Részlet Szilágyi Sisso Szilvia írásából
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.