Így a magyar-szlovák helyzet elfajulása engem egyre jobban zavar. Főleg ha elolvasom József Attila, A Dunánál című versét nem értem, most mi is van? Mind emberek vagyunk, mind itt élünk ezen a földön, és bár elég gyorsan és okosan hazavágtuk, de ez minket nem zavar, saját fajunkat is folytonos terrorba tartjuk. Először azt hittem, hogy ezek biztos ufók, hogy a tulajdonon, a múlton, a hasonló dolgokon össze vesznek. De tévedtem, én vagyok az ufó, elég ha csak szétnézzek, mindenhol ez megy, tisztelet a kivételnek, és ez olyan elkeserítő, főleg így karácsony előtt. De a karácsonyt is már mindenki megveszi a boltban. Ez Van.
De hogy mondjak heppit is, itt jönnön egy remek ötlet, melynek egy fikarcnyi értelme sincs, de remek gesztus. A Kolbászból Kerítést! stúdi ötlete a Nov 21. lezajló szlovák-magyar találkozóra készült. Én mellete voksolok. Az aki erre is a mellét veri azt nem kommentálom. Mert mindenkire ráfér a segítség, és ha a két ország fenyőfát cserélne az igazán családias lenne. Ja, a videó hangját tekerjétek le...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.