1564 volt és tél és február, -
Itália kék egén borús hófelhők lomháskodtak, és a tompafényű hidegben suttogva terjedt a hír, hogy meghalt a komor mester, Buonarroti Michelangelo; és csönd és csönd és csönd és a ködös Albionban felsírt egy újszülött, a kicsi Bill Shakespeare, -
és április volt és tavasz és 1564
Ezek a sorok inspirálták a kiállítás alkotóit. Különös egybeesés, és mért pont négyszáznegyvennégy? Nem akarták azt hogy az ötszáz éves évfordulót ünnpeljék vagy hasonló, hanem egy különleges dátumot akartak, ami magában hordozza a két művész szenvedélyét, tudományát és gondolkodását, ahogy a két mester a gubancokat kutatta, a problémákat. De ha megnézzük ezt a számot más is az eszünkbe juthat. A három hasonló szám, mely minden szinten ugyanaz, csak kisebb, mint egy fraktál, olyan mint a végtelen, és Shakespeare és Michelangelo örökre fenn marad.
De a dátum máshol is szerephez jutott. 4 fő kiállító van, 44 tárkiállító (akik egy 4x4x4 nap alatt megalkotandó, 44x44x44 cm-es, tematikus tér-darabbal pályázhatak), és 444 (azaz itt inkább sokat jelent) művészeti szöveget várnak, amihez mi is csatlakozhatunk ITT.
A kiállítás a Kiscelli Múzeumban látható Dec 28.-ig.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.